Nem, nem arról a horrorfilmről van szó, hanem egy másikról, amiben a pásztor kétharmados léptekkel kisétál a mezőre, felemeli a karját, és az addig békésen bégető, legelő nyájra üvölt. Sőt hangja akár a mennydörgés. „Kuss legyen!”

És attól fogva minden más lett. A bárányok hallgattak, és bégetni is csak külön engedéllyel mertek. Olyan hír terjedt a birkák között, hogy aki nem vezényszóra béget, azt egész egyszerűen levágják.

Meg aztán nem mindegy, hogy mit béget a nyáj. „Négy láb jó, két láb rossz” az például nagyon liberális szöveg, ez nem megengedett, még akkor sem, ha a szárny is lábnak számít. Meg aztán az is ráncba rántja a pásztornak a homlokát, ha valaki azt merészeli mondani, hogy nem elég a mező közepén heverészni, nem ártana jó legelőre vinni a bárányokat, mert legyünk őszinték naphosszat a kiszáradt kórókat rágcsálni, nem éppen felüdítő dolog.

Akkor mit kell mondani?

Szeretünk pásztor, imádjuk, ahogy lenyírod télvíz idején a bundákat, és imádjuk, hogy azzal nyugtatsz, hogy majd nyárra kinő. Imádjuk, hogy zöldellő legelőket ígértél, és száraz bogáncsot adtál. Te magad vagy a felelősség, és a tökéletesség. Te oltalmazol minket a farkasoktól, úgyhogy kérlek, hergeld még őket, talán nem elég mérgesek. Te magad vagy a tévedhetetlenség, te magad vagy a nyájban a többség, te magad vagy a passzát szél is. Éljen a pásztor! Éljen a pásztor!

Úgyhogy kedves bloggerek és arany-ifjak, szeressétek ti is a pásztort, és az ő 9 évig kinevezett földi helytartóját, mert különben cudar idők jönnek rátok. A legjobb, ha egy rossz szót sem szóltok, és egy betűt annyit sem vettek papírra. Ha mégis, akkor ne legyetek birkák. Dicsérjetek és a dicséret az annak is tűnjön, de értsük, hogy az valójában kritika.