Az ellenzék, a baloldal, a demokratikus jobb nem adott megfelelő kritikát az orbáni alkotmányra. Sajnálatos módon egyrészt  gumicsontokra sikerült ráugrani(gyerekszavazat), másrészt pedig értelmetlen ideológiai vitákba sétáltak bele. Márpedig ezzel nem lehet meggyőzni az ellenfél híveit, hogy rossz úton halad szeretett vezérük, ezzel erősíteni lehet mindkét tábor elkötelezettségét saját szekértáborához, de semmi újat nem lehet tenni. Azaz ez a magatartás a mostani szégyenteljes társadalmi status quo-t betonozza be. 

Ha fele annyi alázat lenne magában, mint amekkora arca van, akkor nem kellene megszületnie ennek a blogbejegyzésnek. De sajnos meg kell, mert semennyi sincs.

Pártunk és kormányunk új alaptörvénnyel örvendeztette meg Magyarország vármegyéinek honfiait és honleányait. Nagy a vigasság, áll a bál.

Tulajdonképpen az iromány, amit letettek az asztalra jól jelképezi mindazt, amit az elmúlt – te jó ég – közel egy évben tettek. Lassan kiismerjük őket, stílusukat, munkájukat. Olyan az alkotmányuk is, mint a kormányzásuk: csicsás, modoros, archaizáló, semmitmondó. Na meg túl sok benne a KDNP. (Emlékeztek – melyik pártra mondták, hogy senki nem szavazott rájuk, törpe kisebbséget, sőt, idegen érdekeket képvisel, és mégis fontoskodó pofával császárkodnak, és a farok meg a kutya…).

A cukor ára átlépte a 300 forintot, és imitt amott azt hallani, hogy 5 kg-nál többet nem is vihet haza a kedves vásárló. Édes életről álmodtunk, aztán erre itt a cukorválság is. Bár sok szakértő állítja, hogy a cukor drágulásának elsősorban világpiaci okai vannak, mint a közel-keleti válság okozta olaj árnövekedés, és persze Magyarország nyitott piaca, ez a tény azért ne rettentse el a kormánypártot attól, hogy majd ezt is jól kivizsgálja.

Kezdhetném azzal az elhíresült mondattal is, miszerint „én nem értek a focihoz”. Ezzel aligha állítanék valótlant, mert én aztán tényleg nem. Ezúttal nem Dávid Ibolyával, a mondat szellemi szülőanyjával akarok foglalkozni, mert hát politikai halottról jót, vagy semmit. Most sokkal inkább Kubatov Gáborhoz lenne egy pár keresetlen szavam, aki a Fradi elnökeként csatlakozott az olyan neves elnökök sorához, mint dr. Torgyán József.

A kárpát-medencei nemzeti mozgalmak egyik első dolga volt, hogy harcolni kezdtek saját nyelvükért. Mi magyarok is ezt tettük, nem hagytuk, hogy elnémetesedjünk és asszimiláljanak minket. A szlovák, román és horvát nemzeti mozgalmak alapeszköze is a nyelvük szabadságának megőrzése és fejlesztése volt. Mert a nyelv a legalapvetőbb, nem hiába kulcsfontosságú a határon túli magyarság nyelvhasználati követelései. A hatalom viszont mindig megkísérli a függetlenség nyelvet ellehetetleníteni vagy elfoglalni...

Olyan nincsen, hogy Nemzeti Együttműködés Rendszere.