Gondolom, már nagyon tetszett a levelemet várni, kicsit biztos orrol is rám a bácsi, hogy nem írok a bácsinak sosem. Gondoltam, úgysem érdekli, de aztán ki tetszett küldeni azt a sok kérdőívet. Na, itt az én időm, a bácsi mégis kíváncsi arra, hogy vajon mit gondolok, mit gondolunk. Persze, ebben a kérdőívben sok egyetértés nem lenne köztünk, bár a szavazati jogra veszettül pályázom, hátha, innen a hét béből múlna rajtam valami és nem csak leveleket írogatnék a bácsiknak, no meg a néniknek. Nyilván, amíg Panni néni nem csattint egy körmöst a kezemre HáeR néni helyeslésével.

 

Ma el tetszett mondani a (nehezen) tisztelt házban, hogy a "polgároknak földet rengető" az akarata. Nem szeretem a fekete humort, de azt nagyon remélem, hogy a japánok nem erre faragták rá kegyetlenül…mert igencsak el lennék keseredve, hogy odáig ért volna az akaratunk és ennyi baj lett belőle. Enyje már ebbe a nagy akaratba! 

 

Mégis honnan teccik azt olyan nagyon jól tudni, hogy most akkor az mindenkié? Jah, mer'hogy meg teccett kérdezni. Szépen vagyunk. Úgy teccett kérdezni, hogy közben már benn a zúj Al(ja)kotmány. Jah, hogy az népi kezdeményezés volt? Télleg? És ki a nép? A polgárok? Abba beletartoznak a "nem a bácsival gondolkodó polgárok"? Vagy ők már nem polgárok? Most akkor ez hogy is van? Ezt ki súgta a bácsi fülébe? Vagy írta valaki? Csak nem eSPé bácsi? Nem azt írta, hogy "Alkotmány: meló" és közben azt akarta írni, hogy "Alkotmány: helló"!? Lehetne kérni, hogy inkább szavazzon erről a nép, mondjuk népszavazás keretein belül? Ja, hogy a hatvan oldalhoz nem elég okosak? Áááá, értem. Illetve nem nagyon. Mer' ugye megválasztani a bácsiékat arra volt eszük, de ehhez már nincsen? 

 

Azért nagy puszi a bácsi homlokára, hogy teccene a bácsinak, hogy adjon szavazati jogot. Anyu és Apu biztos nagy vitát csapna, hogy hova is adják le az én voksomat, gyanítom, hogy csak veszekedés lenne belőle és azt kapnám a fejemhez: "Édes Fiam, ameddig én tartalak el, addig arra szavazol, akire mondom." Nah, ez aztán nekem nem kell. Bár, a szavazatomért cserébe, az összes Barbit és Sindyt megvetetném, és aki többet hoz, annak adnám oda a kopogtatómat. Mer' ugye kinek mije van, annyit is ér. Ezt a bácsi barátja mondta nemrég. Aggódom is, hogy szegény buddhista szerzetesek most Tibetben szomorkodnak napszámra, hogy egészen eddig ők nem ebben hittek és pont most, pont így kell megtudniuk a (magyar) valóságot.

 

Amúgy ez a nemzeti összetartozás is nagyon teccik nekem. Csak azt nem értem, hogy WéeM néni miért akarja keresztényi szeretetben Horn Gyulát elküldeni az élők sorából, miért gondolja, hogy Toller László nem távozott időben közülünk? Miért kiált Taigetoszért? Akkor most a fogyatékkal élők sem elég jók az életre? Csak a pénzt viszik? Tessék bár bebifláztatni a képviselő asszonnyal azt a nemzeti együttműködési nyavalyát, hogy legalább ne csak a homlokán hordja a Fidesz logot, hanem legyen valami foganatja is annak, amit képvisel.

 

Kedves OVé bácsi! Bort a vízzel ne tessék összekeverni! Tessék tiszta vizet önteni a pohárba, tessék megmondani, hogy az lesz, amit akar és kész, nem kell ez a színjáték! És, ha még lesznek választások a közeljövőben (értsd: 10 év), akkor majd a nép kezdeményez, azzal az ésszel, ami megadatott neki. Ettől, ne tessék félni! 

 

Polli