Vajon hogyan gondolkodik a mai választó? Milyen hatások alatt dönt arról, hogy melyik pártra szavaz? Mit érez abból a veszélyből, amit már sokan felfogtak? Tudja-e, hogy  a demokrácia korlátozása a „nép nevében” csak egy első lépés, egy próba arra, hogy hol az ingerküszöb?

Vajon azok, akik éltek egy totalitárius rezsimben érzik-e, hogy a szabadság kap egy pofont épp? Akik akkor érezték a szabadság hiányát, a demokrácia álságos voltát, nem éreznek-e gyomrukban egy halvány, de egyre erősödő szorítást? A sejtek még emlékeznek.

Van viszont egy apró kis bökkenő. Valamit valamiért alapon szabadság és demokrácia helyett volt közbiztonság, munka, a leszakadók felzárkóztatása. Nem volt romaprobléma, színvonalas volt az egyetemi képzés, este színházat lehetett nézni a tv-ben, Jancsó folyton rendezett, és ha Aczél elvtárs koordinálta is, szép magyar kultúra virágzott.

Ma nő a leszakadók aránya, egyre többen maradnak állás nélkül, a bűnözés nehezen tolerálható, a hétköznapi kultúra aggasztó, a romakérdés folyamatosan napirenden van. A szabadság és a demokrácia már nem csorbítható, nincs ellentételezés a másik oldalon. A kérdés csak az időzítés – ki mikor és milyen formában érzi majd és mi az ingerküszöbe. Annak a tanárembernek, aki 25 év munka után nem kap végkielégítést, mert jön a 98%os adó? Annak a fiatalnak, aki már öt éve magánynugdíjpénztártag, szereti az átlátható nyugdíjszámlát ,és most másfél év alatt eltűnik cca 150 ezer forintja –  és még mindig nem mondja meg a kormány, hogy hová lesz ez a pénz? Annak aki a válságadó miatt kerül az utcára egy extraadóval sújtott cégtől? Akinek drágább lesz a számlája a hipermarketben? Akinek hosszabb lesz a bankkivonata  néhány újabb költséggel?

Hol vannak azok a csatornák, amelyeken rá lehet ébreszteni a népet, hogy baj van? Walter Lippmann szerint létezik egy pszeudotér, amit az emberek a valóság helyett érzékelnek. Abban hisznek, amit ebben a pszeudotérben látni akarnak, és a valóság információi nem jutnak el hozzájuk. Ha mantraként ismétlik, hogy emberek, azt tesszük, amit ti akartok, akkor el is hiszik. Ti akarjátok a 98%-os adót és mi megvédünk Benneteket  a csúnya Alkotmánybíróságtól. Olyan alkotmányt csinálunk a kedvetekért, ami elég jogot ad nekünk ahhoz, hogy megvédjünk Benneteket. Csak miattatok. Ti akartok rendet, mi megteremtjük nektek. Nem érzik a hamis hangokat, nem azt hiszik amit látnak.

Ébresztő magyarok! Visszaadjuk '89 örökségét? Visszaadjuk a szabadságot, lemondunk a demokráciáról?

Nem történelmi párhuzamot akarok hívni, de a nemzetiszocialisták 1933-ban 44%-al nyertek akkor még demokratikus választáson. Hamarosan Hitler kancellár lett, és a Reichstag leégése után vadult el a helyzet a náciknál (mindenesetre a szocialista frakciónak veszek poroltókat a parlamentbe – nehogy egy tüzet rájuk kenjenek).

Az 1929-es válság után két út indult el a világban – az Egyesült Államokban a New Deal fellendülést és stabilizációt hozott, Németországban a náci párt diktatúrát.

Ideje dönteni…