„Édes ékes” anyanyelvünk védelmében fordulok a köztársaság nagybecsű elnökéhez, aki ha művelni nem is, de óvni mindenképp akarja a magyar nyelvet, amely oly ritka és különleges, sőt elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy talán százszor színesebb, mint bármely másik. Ezt bizonyítandó érdemes elolvasni és értelmezni az alábbi sorokat.

Szövőgyárban kelmét szőnek, lent is lent, meg fent is lent.
Kifent kikent késköszörűs lent is fent, meg fent is fent.

Bizton állíthatom, hogy erre, és az ehhez hasonló nyelvi bravúrokra egyik nyelv sem képes. Ha ennyire kifejező a nyelvünk, és eddig könnyedén állt elő, újabb és újabb nyelvi leleményekkel, akkor miért csúfítjuk el mindenféle mesterkélt, magyartalan kifejezésekkel?

Mindig a hajam tépem, amikor meglátom a televízióban a hirdetést, amelyben egy visszatetszést keltő alak azt kérdezi – még a szeme se rebben – „Ön kinél bankol?” Én egyszerűen felrobbanok a dühtől, már akkor is, ha rágondolok. Kis büszkeséggel tölti el a szívem, hogy a szövegszerkesztő is vastag piros vonallal húzza alá, jelezve, hogy valamit rosszul írtam, javítsak.

Ezúttal igaza is van, meg nem is. De nem rovom fel a szövegszerkesztőnek, hogy nem ismeri a székelyföldi tájnyelvet, ugyanis ott a „vonít” szóhasználatban fordul elő. „Egész este bankolt a kutya.” Valóban ezt akarták volna kérdezni a hirdetésben? „Ön kinél vonyít? Hát annál a bizonyos banknál…”

Nyílván nem… Azt akarták kérdezni, hogy „Ön kinél intézi a pénzügyeit?” Nem sokkal kellemesebb így? Rákerestem a „bankol” szóra. Az angol banking mintájára, főnévből nyakatekert módon képzett ige, amely nem csupán a pénzügyek intézését, hanem azok „online vagy mobil ” módon történő kezelését is jelenti. Akkor még egyszer: „Ön kinél intézi elektronikus pénzügyeit.” Gyerekjáték… Tíz szótaggal több, nem döglöttünk bele… Sikerült, és még nem is vagyok nyelvújító. Egy pénzügyes reklámcég meg aztán még annyira se nyelvészkedjen, mert abból csak valami hatalmas badarság fog kikerekedni. „A cipész maradjon a kaptafánál…”