Pártunk és kormányunk új alaptörvénnyel örvendeztette meg Magyarország vármegyéinek honfiait és honleányait. Nagy a vigasság, áll a bál.

Tulajdonképpen az iromány, amit letettek az asztalra jól jelképezi mindazt, amit az elmúlt – te jó ég – közel egy évben tettek. Lassan kiismerjük őket, stílusukat, munkájukat. Olyan az alkotmányuk is, mint a kormányzásuk: csicsás, modoros, archaizáló, semmitmondó. Na meg túl sok benne a KDNP. (Emlékeztek – melyik pártra mondták, hogy senki nem szavazott rájuk, törpe kisebbséget, sőt, idegen érdekeket képvisel, és mégis fontoskodó pofával császárkodnak, és a farok meg a kutya…).

Sarkalatos törvények, cikkek, vármegyék, kúria, Isten áldása és nemzet. Jaj. Olyan kifejezések ezek, amelyek egész egyszerűen nem valók a 21. századba. Nem mint ha tulajdonképpen kárt okozna, sőt, kifejezetten hidegen hagy, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye abból a szempontból, hogy mennyi idő alatt, mennyi pénzért és milyen minőségű utakon jutok el Miskolcra. De az egésznek van egy rendkívül rossz íze. Szuvas, poshadt és lepedékes.

Mi az ok, ami miatt erre gerjednek? Miért képzelik el magukat egy négyszer ötméteres festményen, félvállukra vetett fehér nyúlszőrszegélyes vörös húszkilós palástban, kardra támaszkodva, térdig érő csizmában, darutollas föveggel, profilból, a kép sarkában a családi címerrel? 

Persze, nyilván tudom, miért. Ezek az emberek azt akarják, hogy történelmet írjanak, és kitörölhetetlen részei legyenek. Utcák, terek, színházak legyenek elnevezve róluk, tananyag legyen belőlük, mozikban vetítsék az életrajzukat. Vannak a politikában ilyenek, még akkor is, ha meglehetősen taszítóak.

De amellett hogy taszítóak, egész egyszerűen kontraproduktív amit csinálnak. Hisz attól nem lesznek nemesbek, korszakalkotóbbak és nagyobbak, ha folyamatosan deklarálják, hogy milyen nemesek, korszakalkotóak és nagyok. Ahhoz sajnos tenni is kéne valamit, különben röhejesek és szánalmasak maradnak, olyanok, mint amilyenek most.

Én már nem tudok abban bízni, hogy megjön az eszük. Sose fog nekik. Ilyenek. Kész, el kell fogadni. Azt nem tudom ugyan megérteni, hogy miért szimpatikus ez bárkinek is, de hát ez van – sokfélék vagyunk. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy ebben a népnemzeti nyálcsorgatásban mégis megmarad valami abból a Magyarországból is, amiben élni szeretnék, vagy élni szerettem volna. Hisz ne feledjük: Alapjogunk örök. A Fidesz-KDNP ámokfutása nem az.