Az AVH majd megvédi az alkotmányt? Á dehogy…

Esztike emlékére

Kedves Mindenki!

Itt Polli, megint. Ma bocsánatot kell kérnem eSPé bácsitól, hogy nem neki írok levelet. Biztosan nagyon várta már a folytatást. El tudom képzelni, hogy ott volt a BFH (Blogot Figyelő Hivatal) vezetője és alig várta már, hogy végre elküldhesse a GCSH (Gondolatcsatoló Hivatal)-ba, és ott csatolhassák Polli – azaz az én - gondolataimat és az eSPé bácsi elolvashassa, még olyan gyorsan, hogy az esti házi TV-tornára hazaérjen.

Kedves eSPé bácsi! 

Én vagyok az megint: Polli. Én írtam a bácsinak tegnap is. Nem tudtam mindent megírni amit akartam, mert anyu már majdnem lekapcsolta a villanyt. Az elem meg kimerült a zseblámpámban...

Most itt vagyok a napköziben. A tanítónéni a sarokba ültetett és azt kell leírnom százszor: "rendes magyar leszek". De nekem muszáj inkább a bácsinak írnom, mert attól, hogy ezt leírom, semmi nem fog változni, talán szebbek lesznek az "R" betűim. Így, inkább írom tovább a levelem a bácsinak.

Olvastam a csatolt gondolatait...remélem, azért még maradt! 

Tessék csak elképzelni, csendesen olvasgatok itthon, nézegetem az elmúlt napok leveleit, tervezgetek, böngészgetek. És akkor rábukkanok...a bácsi gondolataira. Persze, nem csak úgy hübelebalázs módján közreadva....nem-nem. Tetszik tudni, hogy a Jogi, Alkotmányossági és Közigazgatási Hivatalvezető-je - igen, így csupa nagybetűvel - csatolta az eSPé bácsi gondolatait? Már, csak azért szólok, hogy nehogy csak úgy kiszökjenek a bácsitól, anélkül, hogy tudná. 

A radikális adócsökkentés valójában radikális adóemelés

A múltkor bátorkodtam kiszámolni mit is jelent ez a radikális adócsökkentés rám nézve. Most már utólag kár keseregnem, ugyanis azt hiszem, nem kellett volna belemenni ilyesféle fejtegetésekbe… (inkább fejtettem volna meg a keresztrejtvényt az újságban). Ugyanis, egyáltalán nem tetszett, amit találtam. Olyannyira, hogy elfogott a düh, és hogy könnyítsek a lelkemen, gondoltam megosztom másokkal is.

Már sokak sokszor szóltak a fülkeforradalomról és a nagy egybehangzó népakaratról, de ha már belekezdtem, nem tudom szem elől téveszteni azt a „történelmi” meghatározást miszerint, forradalmat indítani a fennálló rend ellen lehet, és a fennálló rend Magyarországon a demokrácia. Legalábbis még…

Vajon hogyan gondolkodik a mai választó? Milyen hatások alatt dönt arról, hogy melyik pártra szavaz? Mit érez abból a veszélyből, amit már sokan felfogtak? Tudja-e, hogy  a demokrácia korlátozása a „nép nevében” csak egy első lépés, egy próba arra, hogy hol az ingerküszöb?

"Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületes küzdő felek leszünk, és tiszteletben tartjuk a játékszabályokat. Lovagias szellemben veszünk részt a versenyeken, hogy dicsőséget szerezzünk hazánknak és jó hírnevet a sportnak." (Az olimpiai eskü szövege) 

...és most elkezdtek a bármivel foglalkozni

Itt vagyunk a 21. Században. Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy ez nem csak az időtengelyen tűnik így, hanem ténylegesen itt Európában, az Európai Unióban. És akkor kiderült – megint – hogy van lejjebb.